2008-at írunk. „Itt van május elseje…” A kikelet és a hazaszeretet ünnepe - amikor is anno mindenkinek ki kellett menni, pedig haza szeretett volna. Ámde megvolt a szépsége annak is. Most pedig vissza a jelenbe. Kellemes tavaszi reggel keltünk
útra, és autóztunk le Bodajkra. A falubeliek nagyban készülődtek a majálisra,
nyárson sültek az ökrök, csapra verték a hordókat.
Bodajk a Móri-árok szélén fekszik, a Bakony alján. A város egyik
nevezetessége az 1803 táján épült, klasszicista stílusú Hochburg-Lamberg
kastély.
Már a település fő utcáján találkoztunk a piros túrajelzéssel, melyet
követve megkezdtük túránkat. Utunkat érintette Bodajk kálvária-dombja, ahova
érdemes felmászni, a panoráma miatt. Letekinthetünk a falura, szemben látjuk
már a Vértest, akinek jó a szeme, megláthatja Csókakő várát is. Folytatva
sétánkat kellemes erdei utakra értünk. Több ponton kellett létráznunk, a vadak
miatt fenntartott kerítésen keresztül. Rövid szakaszon – az Alba Regia forrást
érintve – a kék kereszten vitt utunk, majd újra visszatértünk a piros
jelölésre. Egy félórás séta után ismét változik a jelölés, a piros háromszög
lesz az irányadó, ezen értük el a kék jelzést. Fenyvesben visz tovább az út.
Egyszer csak csodás panoráma tárult elénk Székesfehérvár felé, a
fehérvárcsurgói-tó látképével.
Leereszkedve a dombtetőről, 500-600 méteren a műutat követve érkeztünk
meg a Gaja-szurdok bejáratához. Ismét létráztunk. A völgyben egy kis tó mellett
tartottuk déli pihenőnket.
Majd szemben a Gaja-patak folyásával, árnyas úton ballagtunk tovább, a
kék jelzésen (itt megjelenik mellette a piros jelzés is, ne zavarjon meg
senkit). A klíma isteni. A csörgedező patak mellett, szinte beszélni sincs
kedve az embernek, jó hallgatni a természetet. A Gaja néhol elágazik, majd újra
egyesül, apró szigeteket képezve. Mellettünk mindkét oldalról, magas
sziklafalak. Merészebbek felmászhatnak, és megnézhetik a híres bakonyi betyár,
Sobri Jóska barlangját.
Egy erdei vendégház mellet vált utunk kicsit meredekké, felkapaszkodtunk
a szurdokból, annak felső peremére. Innen szép kilátás nyílik Balinkára,
illetve magára a Gaja-szurdokra. Miután kigyönyörködtük magunkat, folytattuk az
utat - egyre csak a kék jelzésen - lankás lejtőkön vissza Bodajkra.
Érkezésünkkor a kisvárosban márt megsültek az ökrök. A helyiek grátisz
látták vendégül az ide látogatókat egy ökör burgerrel (zsemlében egy ökör steak
és sós uborka), illetve 2-3 dl finom borral. Köszönjük Nekik!
Ettünk-ittunk. Majd autóval átmentünk a szomszédos Csókakőre. A vár látogatása után (A csókakői várat később mutatom be, egy másik túránk jóvoltából.), betértünk Guszti bácsihoz, öreg borász ismerősünkhöz, egy kis házi borért. Guszti bácsinál a bor vásárlás kötelezően össze van kötve egy kis kóstolással, beszélgetéssel. Nagyon jó fej a kis öreg, sokat megélt, jól tud adomázni, öröm hallgatni. A bora pedig isteni! :)
Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, aki szereti a hegyi patakokat, a szép
panorámákat, a kellemes klímát! Aki pedig szereti a jó bort, látogassa meg
Bognár Ágostont (Guszti bácsit) Csókakőn.
Szép időt, jó utat!
A túráról fotókat a következő linken találtok:
https://picasaweb.google.com/110972878376105442713/BodajkGajaSzurdokCsokako
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése