Valahol Magyarországon... - Ravazd, 2009. július 10.-12.

Sziasztok!

Szerveztünk egy hosszú hétvégét Update fórumos ismerősökkel, Ritussal és Vollokával. Házigazdánk – a szintén fórumtag – Tinti, és családja voltak, akik aa Sokorói-dombságban fekvő Ravazdon élnek.

Pénteken a munkahelyi változás miatt én még dolgoztam délelőttös műszakban. Délután két órakor már ott várt Volloka és Ritus a gyár előtt, és indultunk is Ravazdra. Fehérvár környékén eleredt az eső. Ritus szerintem magában már el is temette a hétvégét, mi vigasztaltuk, hogy örökké úgy sem eshet.

Beérve Ravazdra, rövid telefonos navigálás után, elértük célunkat. Tinti és kis családja már vártak minket, nagyon kedves volt a fogadtatás. Megpihentünk kicsit, közben ismerkedtünk. Tinti épp egy tortát készített, remekmű volt! Csabi, Tinti párja, a három gyerekkel játszott. A legidősebb kislány Laura, hamar megnyílt, nagyon tündéri, cserfes kislány. Az ikrek, Patrícia (Pati) és Csaba eleinte elég visszafogottak voltak, aztán ők is belendültek. (A nevek kapcsán a későbbiekben Tinti férjét Csabinak fogom hívni, a kisfiát pedig Csabának. Tudom, hogy fordítva kellene, de a családban így szólították őket, amin mi is csodálkoztunk kicsit.)

A vacsorát már közösen készítettük, a gyerekekkel együtt. Pati Volloka, Csaba Ritus, Laura pedig az én ölemben ülve segédkezett nekünk aprítani a lecsónak valót. Tinti felkészítette a lecsót, akkora el is állt az eső, kiderült az ég. Elindultunk sétálni egyet vacsora előtt. Ravazd hegyek, szőlőföldek közt fekszik, isteni volt a levegő. 

Elsétáltunk Tinti anyósához, ahol a párja a lovait tartja. Csabinak két szép lova van, egy anya és a csikója. Itt találkoztunk Szoszó bácsival, akit Tinti megfertőzött az update-tel, és aki eddig hét kilót fogyott Norbi módszerével. Szoszó bácsi nem tornázik, csak sétál, és a ház körüli teendők közben mozog, a kódokat viszont szem előtt tartja. Itt az élő példa, hogy így is lehet eredményt elérni az update-tel.

Sétáltunk még egy keveset, majd visszatértünk Tintiékhez, ahol közben elkészült az isteni finom lecsó. Megvacsoráztunk, majd nekiálltunk a sátorverésnek, a beköltözésnek. Közben Csabi előhozott egy asztalt két paddal. Miután a gyerekek lefeküdtek, ide ültünk le beszélgetni. Az asztalra finom házi bor, pezsgő került, Baileyst ittunk csoki poharakból. Jó volt a hangulat, mindenki kicsit bővebben bemutatkozott ismerkedtünk egymással. A fórumosok közül azoknak, akik drukkolnak nekünk, és azoknak is, akik nem, illetve azoknak, akik érzik a rezgést köztünk jelentem: az est folyamán negyedszer is megkértem Volloka kezét! Hogy mit válaszolt? Mondja el majd ő!  Az esti dumaparti után nyugovóra tértünk.

Szombat reggel napos, derült időre ébredtünk. Ritus az éjjel folyamán beköltözött a nappaliba, amit Tinti nagyon kedvesen a rendelkezésünkre bocsátott, hogyha zord lenne az időjárás. Felébredtek a gyerekek is, reggel már nagy volt a haverság köztünk. A kis Csaba nagyon aranyosan próbál beszélgetni, amit jómagam nem mindig értettem meg. Előszeretettel használja csak az igekötőket – „le, fel, ki, be” – anyukája tolmácsolt hozzá. Reggeli közben megszavaztuk ebédre a rost lapon sült pácolt húst, friss salátával. Tinti a délelőtt folyamán ismét előállított néhány cukrászati remekművet megrendelésre! Nagyon ügyes keze van! Ritus, Volloka és jómagam beautóztunk Pannonhalmára bevásárolni, majd közösen nekiálltunk az ebéd készítésének. Sovány sertéscomb szeletek, filézett csirkecombok kerültek a mustáros gyorspácba, és érlelődtek, amíg elkészült a saláta, frissen vágott paradicsomból, paprikából, újhagymából, uborkából, fejes salátából és többféle sovány sajtból. 3 féle joghurtos öntetet. készítettek a lányok hozzá. Csabi felállította a kertben a pb gázpalackos tárcsát, amin a húsokat sütöttük. 

Nagyon ügyesen dolgoztunk, isteni lett az ebéd! Délutánra kirándulást szerveztünk Ravazdra, Tintiék vezetésével. Az egész család lelkesen tartott velünk. Felsétáltunk egy kilátóhoz, ahonnan be lehetett látni az egész települést, a környező szőlőföldeket, hegyeket, dombokat. Gyönyörű kilátás nyílt a pannonhalmi apátság monumentális épületére. Folytattuk utunkat a Béla kúthoz. A legenda szerint IV. Béla a tatárok elől menekülve e helyen pihent meg, s ivott a már említett kút (forrás) vizéből. Itt egy kicsit megpihentünk, ittunk mi is a hűs vízből, amiben érezhetően jelentős a vastartalom. 

A következő állomás Tintiék egyik ismerősének a lovardája volt. Csabi szakértően vezetett minket a lovak közt. Sok kis csikót láthattunk az anyjuk oldalán. 

Összességében nagyon kellemes volt ez a kis kirándulás. A gyerekek is nagyon jól bírták, ha nem jobban, mint mi. Én Csabával alkottam párt, elbeszélgettünk a magunk módján. Néha Tinti kisegített. Csaba egy „le” szavából megértette, hogy a kisfia azt akarja mondani, „a néni tegnap levágta a füvet”. Ennyire csodálatos egy anya-gyermek kapcsolat.  Visszaérve a házhoz, megpihentünk kicsit. Dinnyéztünk, Ritus és Tinti összeraktak pár linzerkarikát, Volloka napozott és nagy örömét lelte benne, hogy Laura folyamatosan birkózni akart velem.  A kora esti órákban kipihenten vágtunk neki a szőlőhegynek. Itt már Tinti párja nem jött velünk, mert a háztájival volt kis elfoglaltsága. Velünk tartott Tinti édesanyja, akikkel egy telken lakik a család. Aranyos kis pincék, hétvégi házak között kanyargott az út, majd megmásztuk a szőlőhegyet. Ismét szép panorámában gyönyörködhettünk. A sárgabarackfák a földeken roskadoztak a sok gyümölcstől. Be is laktunk bőven. Mellette málna is volt, nem is kevés. A gyerekek nagyon élvezték a társaságunkat, útközben bújócskáztunk, versenyt futottunk, ha kicsit elfáradtak a nyakunkba vettük őket. Nagyon jól szórakoztunk. Este volt már, mire visszaértünk Tintiékhez. A kis Csabával félreértettük egymást. Jómagam vígan majszoltam egy pár szem perecet, míg ő egyre hangoztatta hogy „jól van”, aztán kiderült, hogy amit én „jól van”-nak értettem, az az ő kis nyelvezetén „Laura”, vagyis azt akarta mondani, hogy a perec a Lauráé, és ugyan ne egyem már olyan bőszen. Ez nagyon tetszett mindenkinek! A gyerekek megvacsoráztak – spagetti volt mindenütt  - majd fürödtek és lefeküdtek. Mi ismét a sörpadnál kötöttünk ki. Először úgy voltunk vele, hogy a vacsorát letudtuk a gyümölccsel. Aztán Csabi kilátásba helyezett egy üveg házi pálinkát, gondoltuk emellé vacsora dukál. Volt még a pácolt húsból, újra felfűtöttük hát a tárcsát. Volloka és Ritus, Csabi segítségével szedtek friss kaprot, ebből készült isteni joghurtos dresszing a salátára. Volloka kérésére „polipokat” is sütöttünk virsliből. Ettünk-ittunk, nótáztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, hajnali egykor tértünk nyugovóra!

Vasárnap reggel mintha szaunában ébredtem volna. Nyolc órakor a nap már hét ágra sütött. A konyhában már az asztalnál ült a család és Volloka. No és Ritus hol volt? Természetesen futott. Nem hazudtolta meg önmagát. Szép kört lefutott, végigjárta a szombati kirándulásunk helyszíneit! Megreggeliztünk, majd a gyerekek segítségével nekiálltunk a sátorbontásnak, pakolásnak. A picik is lelkesen segítettek, haláli aranyosak voltak. Déltájt búcsút vettünk vendéglátóinktól, és élményekkel telve hazaindultunk.

Drága Tinti! Összefoglalva röviden – és azt hiszem ezt írhatom Volloka és Ritus nevében is – nagyon jól éreztük magunkat nálatok. Nagyon aranyos vagy Te és a kis családod. Tényleg úgy telt a hétvége, ahogy szerettük volna. Spontán, közvetlenül, kötöttségektől mentesen, barátian, családiasan. Jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, ettünk-ittunk, kirándultunk a jó levegőn. Örülünk, hogy ott lehettünk, és azt hiszem, találkozunk még. Remélem legközelebb újabb fórumtagok is velünk tartanak. Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást, kitűnő házigazdái voltatok a hétvégének! Külön pusziljuk a gyerekeket! Vigyázzatok magatokra!

Kedves fórumtagok! Remélem ebből a kis beszámolóból kedvet kaptatok, és legközelebb nagyobb létszámmal találkozunk Ravazdon! 

Sziasztok!

István