Kertész leszek! - Metszés vagy favágás?

A péntek-szombati kedvezőbb időjárásnak köszönhetően tudtuk folytatni a metszés oroszlánrészét. A csütörtökön beszerzett rókafarkú fűrészünk jól vizsgázott. Némelyik fából ki kellett vennünk akkora darabokat, hogy azok önálló faként is megállnák a helyüket. A kétemberes munkával végeztünk, a fűrész megpihenhet, jöhet a metszőolló a kisebb ágak lenyeséséhez, a fazonírozáshoz, illetve a szőlő metszéséhez.

Noha van már tapasztalatunk, gyakorlatunk a metszés terén, de jó pap is holtig tanul, így beruháztunk egy videótanfolyamra, „A metszés gyümölcsei” címmel. Az oktató anyagot az ismert kertészmérnök, Bálint Gyuri bácsi készítette, további három kertész szakemberrel karöltve.

Mire szombaton kiértem, Zsuzsáék már javában dugatták a vöröshagymát. Kávézás, majd Cuttinhoval folytattuk a metszést. Új fűrészünket sikerült meghosszabbítunk egy léccel, így könnyen törtünk a fák csúcsára. Ám saját bőrünkön (szemünkön) tapasztaltuk meg a régi közhelyet; ahol fűrészelnek, ott repül a forgács. Megkönnyeztünk egy-egy magasból eltávolított ágat. Szombaton már védőszemüveggel is felszerelkeztünk. No ezek a pekták inkább hasznosak, mint esztétikusak. :)

Aktivitásunknak köszönhetően a kert végében hatalmas mennyiségű fahulladékot halmoztunk fel. Szombatra a szél elült, így tüzet raktunk. 2-3 órán át égett olyan intenzitással, hogy a harmadik szomszédban is azt gondolhatták, beköszöntött a nyár. :) Ennek dacára maradt még bőven tüzelni valónk.

Mai nap egyedül voltam kinn. Felszámoltam végleg a kis ház melletti cséritelepet, hátrahordva a tüzelőhelyhez, a rossz deszkákat, régi metszési hulladékot. Belocsolva a fólia alját, örömmel láttam, hogy kezd kibújni a retek. A szabadban készül nyílni a nárcisz is, de félek virágzó karrierjét derékba töri a következő napokra előre jelzett időjárás – telet jósolnak, hóval. Végérvényesen megérkezhetne már a tavasz. 

Kertész leszek! - Dőőől a fa!

Tegnapi kertimunkás napunkra metszést terveztünk Cuttinho Barátommal. Úgy gondoltuk, hogy a nagyobb, kétemberes ágakat távolítjuk el, ha már mindketten kinn vagyunk. A kisebb, ollózni való ágakkal egyedül is megbirkózunk.

Kezdtük a szederfával, amiről két combosabb ág került le első körben.

Következő kliensünk a meggyfa volt. Ebbe "beletört" a fűrészünk. Kis fűrészünknek széles a lapja, nem igazán éles, és nem is erre találták ki. A keretes fűrésszel pedig nem fértünk hozzá. Megbeszéltük, hogy beruházunk egy normális, rókafarkú fűrészre. Addig is a meggyfaigazítás elnapolva.

Ezután következett a keményebb meló. A birsalmafa teljesen ránőtt a mellette lévő kis szilvafára. Eleve közel ültették egymáshoz a két fát, és nagyon valószínű évekig el is volt hanyagolva metszés terén. Itt dolgoztunk fűrésszel, baltával, és végül sikerült kiszabadítanunk a szilvafát. Szinte érezhető volt, ahogy fellélegzett - velünk együtt.

Valahol Magyarországon... - Miszla, 2010. május 22.-24.

A pünkösdi hosszú hétvégét Miszlán töltöttem, egy kis faluban a Tolnai-hegyháton, Cuttinho Barátommal és párjával, Zsuzsával! Aktív pihenéssel telt ez a három nap, de nagyon élveztük.

Mindig is úgy gondoltam hogy az igazi emberi értékek, eldugott kis településeken szeretnek lakni. Most is beigazolódott! Házigazdáink figyelmességből, vendégszeretetből, emberségből egyaránt maximálisan jelesre vizsgáztak. A Baksa család, János a családfő, Rózsa a felesége, és Jani a fiuk egy kúriában élnek, és ennek az egyik felét építik ki folyamatosan vendégek fogadására. A kúria kívülről nincs a legjobb állapotban, de ezt maximálisan ellensúlyozza a csodásan kialakított belső tér illetve a mérhetetlen vendégszeretet.

Annyi minden történt velünk a közel három nap alatt, hogy napi bontásban írom élményeimet.

2010-05-22 szombat

Nyolc körül indultunk a városból Miszlára, ami innen cca 70 km-re található. Egy erdészeti úton értünk a faluba. Útközben Belecskán áthaladva 20-nál hagytuk abba a gólyák számolását, hihetetlen sok volt ezen a településen, szinte minden második póznán gólyafészek volt. Az erdészeti út mellett megpillantottunk egy dámvadat, nem nagyon zavartatta magát, megcsodálhattuk. Megérkezésünkkor a házigazdák nagy szeretettel fogadtak minket! A kúria csodás volt, a béke és nyugalom szigete. Az udvarban két nyuszi és két elárvult őzgida kapott otthont a gyerekek örömére, meg persze a miénkre is. A kis őzek nagyon édesek voltak, kezesek, cumisüvegből cuclizták a tejet. Lepakoltuk csomagjainkat, elfoglaltuk a szállást, majd elindultunk a nem messze lévő horgásztóhoz. Noha nem vagyunk horgászok, imádjuk az élő vizeket. Csodás nádas övezte a tavat, benne megbúvó horgászkunyhókkal. A morcos halőrrel is találkoztunk, komolyabb afférunk nem volt vele. Visszasétálva a kúriához, János várt minket egy mikrobusszal. Bepattantunk, majd kivitt a határba és mutatott egy csodás turistaösvényt. Felkaptattunk egy nyeregre és a tó felett ballagtunk végig. Több lőállást, magaslest láttunk, sőt találtunk egy vaddisznó befogót is. Mint a neve is elárulja vaddisznókat fognak be vele vadasparkok számára. A megfelelő példányokat elszállítják, a nem megfelelőt visszaengedik a természetbe. Csodás környezetben sétáltunk vissza szálláshelyünkre. Megkávéztunk, majd gondoltuk felderítjük a falut. Talán ha 500 métert haladhattunk, amikor találkoztunk ismét Jánossal. Mondta hogy pattanjunk be mellé az autóba, mutat egy másik remek helyet. Közben neki dolga volt, kiszállt, a kocsit nekünk hagyta, és elirányított egy csodás panorámával bíró helyre. Utána irány vissza a kúriába. A felesége Rózsa kész volt a frissen fogott hal kisütésével, "muszáj volt" uzsonnáznunk. :) Kis szieszta, majd jött az újabb program. Felsétáltunk János egy öreg barátjának a pincéjéhez. A pince a hegyoldalban volt, előtte székek asztal, gyönyörű kilátás. Ittuk a finom bort, közben távcsővel néztük, hogy őzek hozzák ki a gidájukat egy-egy távoli tisztásra. Hatalmas élmény volt. Nagy erdőjáró vagyok, de ennyi vadat még nem láttam. Könnyű séta vissza, majd következett a vacsora. Marhalábszárpörkölt, nokedli, friss savanyúság, utána házi meggyes-kakaós kalács. Előtte aperitifnek Zöldikét ittunk, ami egy pálinka alapú, zöld színű ital. János egyik barátja készíti, a receptje titkos és le is van védve. :) A vacsoránál János adomázott a kúriáról! Élményekkel telve tértünk nyugovóra!

2010-05-23 vasárnap

Nagyon jól aludtunk éjjel! Reggel házigazdáink már jöttek értünk. Reggelire a vendégük voltunk. (A szálláshoz egyébként csak vacsora járt.) Házi, mangalicából készült finomságok kerültek az asztalra (szalonna, kolbász, sonka) mellé a saját gazdaságból paprika, uborka, paradicsom, hagyma. A reggeli után Jani ajánlott egy túrát nekünk. Egy erdei ösvényen jutottunk el Nemeskéri Kiss Pál, valamikori fiumei tengermelléki biztos síremlékéhez. Vadregényes erdei kirándulás volt. Utána gondoltuk, most már megnézzük a falut. Útközben ismét felvett minket János. Kivitt az egyik kukoricaföldjére, amiben a vaddisznók hatalmas kárt okoztak azzal, hogy kitúrták a kukoricát. Hihetetlen látvány volt a hatalmas túrásnyomok. Egyébként azon a környéken villanykerítéssel védik a gazdák a földjeiket a vadaktól. Mégis hatalmas károkat okoznak, főleg a vaddisznók. Ezután János átadta a feleségének a volánt, aki átvitt minket a Miszlától 6 km-re fekvő Udvariba. Itt lakik a Baksa család egyik barátja, aki nagy "állatrajongó". Rengeteg madarat (papagájokat, fácánokat, kacsákat, libákat, pulykákat, tyúkokat, récéket láttunk). Kicsit csodálkoztunk is, volt olyan galamb, ami akkora volt mint egy tyúk, és olyan tyúk ami akkora mint egy pulyka. :) Emellett lovak, pónilovak, bárányok, különböző sertések és rengeteg kutya tartozott az állományhoz! Csak ámultunk és bámultunk! Visszaérve újra János lett az "idegenvezető". Büszkén mutatta meg a 600 négyzetméteres fóliasátrát, aminek nyitható teteje és beépített locsolórendszere volt. Innen sétáltunk vissza a falun keresztül a kúriához. Miszla nagyon helyes kis falu, a dombok között. 350-en lakják, lakói barátságos, kedves emberek. Kocsmája igazi falusi kocsma, a csapolt sör friss és hideg! ;) Sétánkat napozás követte, pokrócon, a kúria udvarán. János motorral lement, és felirányította a kúriához a kocsiból fagyit áruló hölgyet, hogy fagyizhassunk! :) Következett a vacsora. Voltunk vagy tizenöten, János ismerősei is velünk tartottak. A hangulat nagyon jó volt! Egy roma zenész srác isteni érzékkel mesélte a vicceket! Az idősebb vendégeket is öröm volt hallgatni, ahogy adomáztak a faluról, a lakókról! :D A vacsora ismét fenséges volt. Kakasgulyás és halászlé volt terítéken. Majd palacsinta és "rántott" bodza- és akácfavirág következett. Nagyon ízlett! Sűrű palacsintatésztát kevernek, ebben megmártják a virágokat és bő olajban kisütik. Porcukorral isteni! A vacsora befejeztével nem ért véget a nap! János szafarira vitt minket. Fél tíz volt, besötétedett! Kimentünk autóval az erdőbe, szántások, mezők szélére, majd egy hatalmas reflektorral bevilágította a látóhatárt! Hatalmas élmény volt. 15-20 fős csoportokban őzek, dámok és néhány vadnyúl szaladgáltak a kocsi közvetlen közelében! Nem győztük a fejünket kapkodni. Csodás napot zártunk!

2010-05-24 hétfő

Nyolc körül ébredt a csapat. Barátomék lesétáltak a boltba, majd János előadta a következő túratervét. Elnyerte a tetszésünket! Miszla egyik végén felkaptattunk egy magaslatra, majd bevettük magunkat az érintetlen erdőbe. Egy nyergen haladtunk végig, csendesen, vadakra lesve. Meg is lett az eredménye. Tőlünk 8-10 méterre rohantak el őzek, dámok. Volt amelyik nem vett észre azonnal minket, ott vakarózott, nézelődött előttünk. A völgybe leérve János már jött elénk autóval, ha esetleg elfáradtunk volna, akkor bevisz a szállásra. Továbbra is a sétát választottuk. Mai túránk 5-6 órásra sikeredett. Friss levegő, erdő, vadak, nagy élmény! Délután kettő körül értünk vissza, megebédeltünk, sziesztáztunk, majd elindultunk haza.

Összességében hatalmas élmény volt ez a tartalmas hétvége. Igazi EMBEREK társaságában, erdős dombok ölelésében, vadak közt! Mindenkinek szívből ajánlom a Baksa családot és családias kúriájukat Miszlán.

Elérhetőség: Baksa János, 06 20 433-3864

További fotókat az alábbi linken találtok: http://picasaweb.google.hu/kincsesistvantamas/Miszla

Jó szórakozást!

Valahol Magyarországon... - Ravazd, 2009. július 10.-12.

Sziasztok!

Szerveztünk egy hosszú hétvégét Update fórumos ismerősökkel, Ritussal és Vollokával. Házigazdánk – a szintén fórumtag – Tinti, és családja voltak, akik aa Sokorói-dombságban fekvő Ravazdon élnek.

Pénteken a munkahelyi változás miatt én még dolgoztam délelőttös műszakban. Délután két órakor már ott várt Volloka és Ritus a gyár előtt, és indultunk is Ravazdra. Fehérvár környékén eleredt az eső. Ritus szerintem magában már el is temette a hétvégét, mi vigasztaltuk, hogy örökké úgy sem eshet.

Beérve Ravazdra, rövid telefonos navigálás után, elértük célunkat. Tinti és kis családja már vártak minket, nagyon kedves volt a fogadtatás. Megpihentünk kicsit, közben ismerkedtünk. Tinti épp egy tortát készített, remekmű volt! Csabi, Tinti párja, a három gyerekkel játszott. A legidősebb kislány Laura, hamar megnyílt, nagyon tündéri, cserfes kislány. Az ikrek, Patrícia (Pati) és Csaba eleinte elég visszafogottak voltak, aztán ők is belendültek. (A nevek kapcsán a későbbiekben Tinti férjét Csabinak fogom hívni, a kisfiát pedig Csabának. Tudom, hogy fordítva kellene, de a családban így szólították őket, amin mi is csodálkoztunk kicsit.)

A vacsorát már közösen készítettük, a gyerekekkel együtt. Pati Volloka, Csaba Ritus, Laura pedig az én ölemben ülve segédkezett nekünk aprítani a lecsónak valót. Tinti felkészítette a lecsót, akkora el is állt az eső, kiderült az ég. Elindultunk sétálni egyet vacsora előtt. Ravazd hegyek, szőlőföldek közt fekszik, isteni volt a levegő. 

Elsétáltunk Tinti anyósához, ahol a párja a lovait tartja. Csabinak két szép lova van, egy anya és a csikója. Itt találkoztunk Szoszó bácsival, akit Tinti megfertőzött az update-tel, és aki eddig hét kilót fogyott Norbi módszerével. Szoszó bácsi nem tornázik, csak sétál, és a ház körüli teendők közben mozog, a kódokat viszont szem előtt tartja. Itt az élő példa, hogy így is lehet eredményt elérni az update-tel.

Sétáltunk még egy keveset, majd visszatértünk Tintiékhez, ahol közben elkészült az isteni finom lecsó. Megvacsoráztunk, majd nekiálltunk a sátorverésnek, a beköltözésnek. Közben Csabi előhozott egy asztalt két paddal. Miután a gyerekek lefeküdtek, ide ültünk le beszélgetni. Az asztalra finom házi bor, pezsgő került, Baileyst ittunk csoki poharakból. Jó volt a hangulat, mindenki kicsit bővebben bemutatkozott ismerkedtünk egymással. A fórumosok közül azoknak, akik drukkolnak nekünk, és azoknak is, akik nem, illetve azoknak, akik érzik a rezgést köztünk jelentem: az est folyamán negyedszer is megkértem Volloka kezét! Hogy mit válaszolt? Mondja el majd ő!  Az esti dumaparti után nyugovóra tértünk.

Szombat reggel napos, derült időre ébredtünk. Ritus az éjjel folyamán beköltözött a nappaliba, amit Tinti nagyon kedvesen a rendelkezésünkre bocsátott, hogyha zord lenne az időjárás. Felébredtek a gyerekek is, reggel már nagy volt a haverság köztünk. A kis Csaba nagyon aranyosan próbál beszélgetni, amit jómagam nem mindig értettem meg. Előszeretettel használja csak az igekötőket – „le, fel, ki, be” – anyukája tolmácsolt hozzá. Reggeli közben megszavaztuk ebédre a rost lapon sült pácolt húst, friss salátával. Tinti a délelőtt folyamán ismét előállított néhány cukrászati remekművet megrendelésre! Nagyon ügyes keze van! Ritus, Volloka és jómagam beautóztunk Pannonhalmára bevásárolni, majd közösen nekiálltunk az ebéd készítésének. Sovány sertéscomb szeletek, filézett csirkecombok kerültek a mustáros gyorspácba, és érlelődtek, amíg elkészült a saláta, frissen vágott paradicsomból, paprikából, újhagymából, uborkából, fejes salátából és többféle sovány sajtból. 3 féle joghurtos öntetet. készítettek a lányok hozzá. Csabi felállította a kertben a pb gázpalackos tárcsát, amin a húsokat sütöttük. 

Nagyon ügyesen dolgoztunk, isteni lett az ebéd! Délutánra kirándulást szerveztünk Ravazdra, Tintiék vezetésével. Az egész család lelkesen tartott velünk. Felsétáltunk egy kilátóhoz, ahonnan be lehetett látni az egész települést, a környező szőlőföldeket, hegyeket, dombokat. Gyönyörű kilátás nyílt a pannonhalmi apátság monumentális épületére. Folytattuk utunkat a Béla kúthoz. A legenda szerint IV. Béla a tatárok elől menekülve e helyen pihent meg, s ivott a már említett kút (forrás) vizéből. Itt egy kicsit megpihentünk, ittunk mi is a hűs vízből, amiben érezhetően jelentős a vastartalom. 

A következő állomás Tintiék egyik ismerősének a lovardája volt. Csabi szakértően vezetett minket a lovak közt. Sok kis csikót láthattunk az anyjuk oldalán. 

Összességében nagyon kellemes volt ez a kis kirándulás. A gyerekek is nagyon jól bírták, ha nem jobban, mint mi. Én Csabával alkottam párt, elbeszélgettünk a magunk módján. Néha Tinti kisegített. Csaba egy „le” szavából megértette, hogy a kisfia azt akarja mondani, „a néni tegnap levágta a füvet”. Ennyire csodálatos egy anya-gyermek kapcsolat.  Visszaérve a házhoz, megpihentünk kicsit. Dinnyéztünk, Ritus és Tinti összeraktak pár linzerkarikát, Volloka napozott és nagy örömét lelte benne, hogy Laura folyamatosan birkózni akart velem.  A kora esti órákban kipihenten vágtunk neki a szőlőhegynek. Itt már Tinti párja nem jött velünk, mert a háztájival volt kis elfoglaltsága. Velünk tartott Tinti édesanyja, akikkel egy telken lakik a család. Aranyos kis pincék, hétvégi házak között kanyargott az út, majd megmásztuk a szőlőhegyet. Ismét szép panorámában gyönyörködhettünk. A sárgabarackfák a földeken roskadoztak a sok gyümölcstől. Be is laktunk bőven. Mellette málna is volt, nem is kevés. A gyerekek nagyon élvezték a társaságunkat, útközben bújócskáztunk, versenyt futottunk, ha kicsit elfáradtak a nyakunkba vettük őket. Nagyon jól szórakoztunk. Este volt már, mire visszaértünk Tintiékhez. A kis Csabával félreértettük egymást. Jómagam vígan majszoltam egy pár szem perecet, míg ő egyre hangoztatta hogy „jól van”, aztán kiderült, hogy amit én „jól van”-nak értettem, az az ő kis nyelvezetén „Laura”, vagyis azt akarta mondani, hogy a perec a Lauráé, és ugyan ne egyem már olyan bőszen. Ez nagyon tetszett mindenkinek! A gyerekek megvacsoráztak – spagetti volt mindenütt  - majd fürödtek és lefeküdtek. Mi ismét a sörpadnál kötöttünk ki. Először úgy voltunk vele, hogy a vacsorát letudtuk a gyümölccsel. Aztán Csabi kilátásba helyezett egy üveg házi pálinkát, gondoltuk emellé vacsora dukál. Volt még a pácolt húsból, újra felfűtöttük hát a tárcsát. Volloka és Ritus, Csabi segítségével szedtek friss kaprot, ebből készült isteni joghurtos dresszing a salátára. Volloka kérésére „polipokat” is sütöttünk virsliből. Ettünk-ittunk, nótáztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, hajnali egykor tértünk nyugovóra!

Vasárnap reggel mintha szaunában ébredtem volna. Nyolc órakor a nap már hét ágra sütött. A konyhában már az asztalnál ült a család és Volloka. No és Ritus hol volt? Természetesen futott. Nem hazudtolta meg önmagát. Szép kört lefutott, végigjárta a szombati kirándulásunk helyszíneit! Megreggeliztünk, majd a gyerekek segítségével nekiálltunk a sátorbontásnak, pakolásnak. A picik is lelkesen segítettek, haláli aranyosak voltak. Déltájt búcsút vettünk vendéglátóinktól, és élményekkel telve hazaindultunk.

Drága Tinti! Összefoglalva röviden – és azt hiszem ezt írhatom Volloka és Ritus nevében is – nagyon jól éreztük magunkat nálatok. Nagyon aranyos vagy Te és a kis családod. Tényleg úgy telt a hétvége, ahogy szerettük volna. Spontán, közvetlenül, kötöttségektől mentesen, barátian, családiasan. Jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, ettünk-ittunk, kirándultunk a jó levegőn. Örülünk, hogy ott lehettünk, és azt hiszem, találkozunk még. Remélem legközelebb újabb fórumtagok is velünk tartanak. Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást, kitűnő házigazdái voltatok a hétvégének! Külön pusziljuk a gyerekeket! Vigyázzatok magatokra!

Kedves fórumtagok! Remélem ebből a kis beszámolóból kedvet kaptatok, és legközelebb nagyobb létszámmal találkozunk Ravazdon! 

Sziasztok!

István

Kertész leszek! - Paradicsom és retek a melegágyban

Ma, munka után - pihenésképp - ismét végeztünk egy kis kerti munkát Cuttinhoval. 

Felástunk egy parcellát. Majd Marmande és Ökörszív paradicsom(mag)ot ültettünk poharakba. Ezektől várjuk a későbbi palántákat, melyeknek egy része k a fóliasátorban marad, illetve kerül a szabadba is belőlük. Jelenleg a sátor melegágyában várják hogy kikeljenek, majd szárba szökenjenek. Náluk jobban talán csak mi várjuk. :)

A paradicsom mellett négy sor Ester hónapos retek is helyet kapott a fólia alatt.