Hogy jobban érthető legyen amiről írok, készítettem egy kis rajzot. (Az autók színe és típusa nem felel meg a valóságnak, csupán szemléltető eszközök. :) ).
Amikor átvettük a telket, a tulaja figyelmeztetett minket, hogy a Gyula szomszédnál van egy kis gond a toronyban, kerüljük, amennyire lehet. Azután sorban ismertük meg a szomszédokat, jó véleménnyel egy sem volt róla, mindegyikük óva intett tőle. Találkoztunk Gyulával, többször beszéltünk, beszélgettünk is vele, és nem értettük miért is szidja mindenki. Egészen hétfőig. Amint a rajzon látjátok a mi telkünk duplán nyeles telek. Az utca felőli kertes ház tulajdonosa korábban teljesen normálisan megkérte a Cuttinhot, hogy ne parkoljon a szolgalmi úton. Elmondta, hogy a Gyulát is többször megkérte már rá. Az öreg ezzel mit sem törődve, mindig az utcafronti kapu előtt áll meg, míg a Cuttinho az öreg telkén. Lásd a rajzot. Megjegyzem, Cuttinho egyrészt azért nem megy beljebb, mert a mi telkünk kapujánál, a földbe középen leásott kapuütköző igen magasra sikeredett, és félő, hogy elakad benne a kocsi alja, másrészt pedig a Gyula telkén az egy füves placc, igazán senkit nem zavar, ha ott áll. Persze a Gyulát, mint utóbb kiderült, igen. Vasárnap már tett megjegyzéseket, de konkrétan nem mondta, hogy álljunk el a telkéről. (Ő persze továbbra is az utcafronti kapunál parkolt, közvetlenül belülről.) Hétfőn ez a kis levél fogadott, a kapunk lakatjára rátűzve:
Úgy ötödszöri olvasás után értettem meg, hogy azt akarja közölni, hogy csináljuk meg (csináljá') a kapubejárót, mert ő nem állhat meg az utcafronti telken, a szolgalmi úton. Mindez sunyi rosszindulatról ad tanúbizonyságot. Sunyi, mert nem szemtől-szembe mondja, és rosszindulatú, mert ha már többször szóltak neki, miért pont most kezdte el érdekelni? Nyilván, hogy kötekedhessen. Megjegyzem nála, azon a füves részen elfért volna a két autó is. Nem tudom miért bántotta a csőrét. Mindegy! Nem vesszük fel a kesztyűt! Az ominózus kapuütközőt kiástuk, be lehet állni a telkünkre. Baj még annyi van, hogyha Gyulánk nem parkol normálisan a saját kertjében, nem férünk el tőle, hogy bejussunk a miénkre. Megoldjuk nyilván ezt is, és mindez nem árnyékolja be a kiskertünk okozta örömünket.
Megjegyzem ma találkoztam vele kint, a levélről említést nem tett, teljesen korrekt módon beszélgetett velem. Ja és persze ma is - mint mindig - szólt a Kossuth rádió az ezeréves készülékén, aminek csak úgy recsegnek a hangszórói. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése