Valahol Magyarországon... - Miszla, 2013. húsvét

Sankó fiamék Miszlán, a Gledícsia kúriában tervezték tölteni a húsvéti ünnepeket. Hívtak, tartsak én is velük. Örömmel mentem. A Baksa családnál töltött hétvégénk, a rossz idő dacára is hozta a tőlük (és Miszlától) már megszokott színvonalat. Jóízű ételek, jókedvű emberek, jószívű házigazdák, jóféle borok. Ennyi jóságból bolond lettem volna kimaradni.

2013. március 30., szombat

A meteorológia nem sok jót ígért a húsvéti hétvégére, kis csapatunk mégis elhatározta, ha esik, ha fúj, jól fogja érezni magát. Ez sikerült is. Kilencen indultunk el szombat reggel. Linda barátosnénk, Sankó fiam, a párja Alexa, Éva (Sankó anyuja), a párja Laci, Sankó két húga Merci és Csenge, az öccse Zsombor és jómagam. Zökkenőmentes utunk volt, bár Linda Nissanja kissé megszenvedte a hegymenetet, de végül jól teljesített az öreg járgány. Nagyon örültem, hogy a gyerekek, a Belecska és Miszla közti erdészeti úton több csapatnyi dámot is láthattak. Miszlához közeledve felhívtam Jánost, a házigazdánkat, hogy a nagy sár miatt, honnan célszerű közelíteni a kúriához. Eligazított, illetve közölte: „érezzétek otthon magatokat, én is megyek hamarosan, csak eljöttem nektek Szekszárdra borikáért”.  Szívmelengető fogadtatás. Megérkeztünk szerencsésen a kúriához. Jánoska és Rózsa fogadtak minket nagy szeretettel, és egy kis szőlőpálinkával. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd következett az ebéd. Bográcsban készült libagulyás és - Rózsa édesanyja által sütött - mákos-meggyes kalács volt a menü. Írnom sem kell, minden nagyon finom volt. Mire az ebéddel végeztünk elállt az eső, így fel tudtunk menni a gyerekekkel az istállókhoz. Tehenek, juhok mellett megismerkedtünk Jánosék új kedvencével, Csipkével, az egy éves csikóval. Sétánk rövidre sikeredett, mivel újfent eleredt az eső. A nagy ebédlőben, a meleget adó cserépkályha előtt ültünk össze egy Solo partira. Jóhangulatban folyt a játék, iszogattunk, nassoltunk mellé. Később - hogy ismét elállt az eső - Rózsa elment a gyerekekkel régi kedvencükért, Toto kutyáért, aki azóta elpártolt a Baksa családtól, pár házzal arrébb, egy kislányhoz. Sikerült hazacsalni. Gyerek-felnőtt együtt bohóckodott, szaladgált vele a kúria udvarán. Merci aktív segítségével elkészült a vacsora. Sült hurka, párolt lilakáposzta és kenyér. Ismételten jót ettünk. Nem sokkal a vacsora befejezte után megérkezett János. Tőle megszokott jókedéllyel köszöntötte a csapatot, majd ledőlt egy kicsit, kipihenni a nap fáradalmait. Háziborral töltött kancsók kerültek az asztalra, és folytatódott a kártyaparti. Később János vadásztörténetekkel adomázott, majd folytattunk egy kisebb politikai eszmecserét, “Hogy él ma Magyarországon a közép- és alsóréteg?” címmel. Keserédes, de semmiképp nem borúlátó párbeszéd volt. A társaság szép lassan nyugovóra tért, végül már csak János, Sankó és jómagam beszélgettünk a ropogó tűz mellett. Házigazdánk, mielőtt nyugovóra tért, még búcsúzóul feltett egy kancsó jó bort az asztalra. Mintha a gondolatainkban olvasott volna. Megiszogattuk még Sankóval, közben a magunk szerény módján próbáltuk megváltani a világot. :) Kellemesen elfáradva pihentünk le végül mi is. Linda elmondása szerint még lenyomtam egy stand up comedy showt elalvás előtt. No ebből én semmire nem emlékszem. Lényeg, hogy ő jól szórakozott. :)

2013. március 31., vasárnap

Miszlán három dolog lehetetlen: unatkozni, rosszkedvűnek és másnaposnak lenni. Többek tapasztalata, hogy itt bármennyit ihatunk (merthogy azt “muszáj” is), másnaposság jelei sosem jelentkeznek. Mindez gondolom az aktivitásunk, a jó levegő és a tartalmas, természetes hozzávalókból készült ételek együttes hatásának köszönhető. Késő reggel, egy frissítő zuhany után Merci már hozta sorban nekünk a kávékat. Megreggeliztünk, majd átvonultunk ismét a nagy ebédlőbe. Az eső tartotta magát, így továbbra is maradtunk a cserépkályha, és a kártya mellett. Zsombor elment Jánoskával a szomszédos faluba, Udvariba. Szénát vittek Gyuri gazdának, akivel a későbbiekben még találkozunk. János levezette Csipkét a kúria udvarába, Alexa és Csenge rögtön “szerelembe is estek”. A mai napra mi vállaltuk az ebédet, megvendégelve vele házigazdáinkat is. Mustáros pácban érlelt sertéshúst, ketchupos fűszeres villámpácba forgatott csirkeszárnyat és csirkecombfilét, cukkinit, gombát, kaliforniai paprikát és sajtot készültünk grillezni. Rózsa ajánlotta, hogy szarvasgerincből készít hozzá egy jó húslevest. Nem is ő lett volna, ha nem ajánlja fel, és nem is mi lettünk volna, ha nem fogadjuk el. :) Az eső alábbhagyott, így Jánoska begyújtott a szabadtéri grillbe. Mivel a parázs nehezen akart alakulni, így Rózsa bedobta a konyhai rembe a húsokat, kinn a zöldségeket és a sajtot grilleztük Sankó fiammal. A sült finomságok mellé friss saláta került még az asztalra, fokhagymás joghurtos öntettel. Jóízűen evett az egész társaság, sikert aratott a menü. A húsleves tartalmas és finom volt, felmelegítette testünket-lelkünket a zord időben. A húsok puhára, zamatosra sültek, a zöldségek frissek, ressek voltak. Mivel a húsokkal jócskán elszámoltuk magunkat, maradt bőven az asztalon. Próbáltam megbeszélni a Jánosékkal, hogy vacsorára semmit ne csináljanak, remek lesz ez. “Oké-oké - mondta János - de azért Rózsa csak süt mellé néhány palacsintát.” Ez már csak így megy arrafelé. :) Délutánra az esőfelhők visszavonulót fújtak, így tudtunk sétálni egyet a gyerekekkel a faluban. Miszla nem egy nyüzsgő falu, sétánk során jó ha 2-3 emberrel találkoztunk, illetve egy szamárral és egy öszvérrel. A falu tele van szép, oszlopos tornácokkal, nádfedeles házakkal, templomból is bír legalább hárommal. Sétánk után ledőltünk sziesztázni egy kicsit. Míg pihentünk kisültek a palacsinták, így - vacsoraidő lévén - újra bevettük a nagy étkezőt. Sárgabarack-, őszibarack-, szilva-, és bodzalekvárt ill. kakaót tölthetett kedve szerint mindenki a palacsintájába. János sárgabaracklekvár + kakaó kombinációt javasolt. Kipróbáltuk. Finom volt. Esténk a korábbinál rövidebb borozással, beszélgetéssel zárult. Aznap este sem kellett senkit altatni.

2013. április 01., hétfő

Húsvét hétfőre ébredtünk. A srácok végiglocsolták a lányokat, majd nekiültünk a húsvéti reggelinek. Főtt csülök tormával, főtt tojás, Jánosék mangalica finomságai, meleg tea voltak fő alkotóelemei az ünnepi früstöknek. János levezette Csipkét, a lányok nagy örömére. Etették, simogatták. Délelőttre beterveztünk még egy programot. Átmentünk - a Miszlától pár kilométerre fekvő - Udvariba, Jánosék barátjához, Gyuri gazdához, aki a lovak, tehenek, kecskék, háziszárnyasok mellett lelkesen foglalkozik egzotikus madarakkal is. Pár éve már jártam nála, nagy élmény volt. Szívesen fogadott minket. Elsőként a lóstállóban kezdtünk. Megismertük Csipke anyuját. Gyuri gazda kivezetett lovakat, amire felültette Csengét, és Zsombort is. Kissé tartottak tőle a gyerekek, de élvezték. Ezt követően odahozták nekünk Berci pulykát, a házikedvencet. Vicces volt, ahogy felfújva magát puffogott, majd mikor elkezdtük simogatni, “leengedett” és kezes bárány lett. Sétánk következő állomása a tehénistálló volt, ahol pár hetes borjakat simogathattunk. Majd betértünk a juhakolba, ahol a kecskék is helyet kaptak. Ördög a kis fekete kecske nagyon harcoskodott, illetve próbálkozott vele. Ezután érketünk meg a madarakhoz. Egy emupár volt talán számunkra a legnagyobb attrakció. Furán méregettek minket, majd amikor Gyuri gazda egy tolat szeretett volna szerezni tőlük, féktelen rohangálásba kezdtek. Házigazdánktól megtudtuk, hogy ezeknél a madaraknál a kakas kelti ki a tojást, illetve olyan erős a tojásuk héja, hogy egy 85 kg körüli embert minden gond nélkül elbírnak. Később mutatott is egy emutojást. A nagytestű madarak mellett láttunk pávát, gyönyörű faroktollakkal, különböző fácánokat, récéket, illetve két futókacsát, amik peckesen rohangáltak körülöttünk. Végül levittek minket a kazánházba, ahol három édes emufiókát láhattunk. Papagájok tucatja is itt kapott helyett. Ottlétünk alatt Gyuri gazda szomorúan mesélte, hogy a róka korábban több százezer forint értékű kárt tett az állományában. Mindemellett bizakodva mesélt jövőbeni tervéről, hogy a szomszéd kis településen megvéve egy telket, szeretne kialakítani egy madárrezervátumot. Ezúton is sok sikert kívánunk hozzá! Búcsút vettünk Udvaritól. Visszaérve Miszlára maradt a szomorú végjáték: pakolás, hazaindulás.

Összegezve: A Baksa családnál töltött hétvége ismét remekbe szabott volt, a zord időjárás ellenére is. Féltem az induláskor, hogy a gyerekek az esős időben, szabadtéri program híján nem érzik majd jól magukat. Amikor Merci zokogott hazaindulásunkkor, az igazolta, hogy félelmem alaptalan volt. Nagyra becsülöm az ilyen gyerekeket, mint a Cseprekál testvérek. Kihozták a legjobbat a hétvégéből önmaguk számára, feltalálták magukat, és boldogok voltak annak dacára, hogy lényegében a kúriába zárt minket az eső. Itt üzenem nekik: Megyünk még Miszlára, és fogunk erdőt járni, hegyet mászni, vadat cserkelni. Az esős idő dacára azért pazar hétvége volt ez is! Hiába no, “Ez Miszla”!

Kertész leszek! - A rend végső formát ölt

Az elmúlt hétvégén az időjárás ismét nekünk kedvezett, ki is vonultunk a kiskertünkbe.

Pénteken Cuttinhoval megéleztük a szerszámokat, amik megszenvedték a nagy munkákat a kertben. Hogyha már rendbe tettük őket, megcsináltuk a helyüket is a kis fészerben. Kategorizálva fekszenek benn, várva az újabb munkákra.

A kertben a napsütés, és a meleg idő látványosan megtette kedvező hatását. A fák kezdenek zöldellni, a fokhagyma, mintha húznák, úgy nő, hónapos retkünkből pedig pár nap múlva már csemegézhetünk. 

Szombaton kicseréltük az egyik kerti csapunkat, majd megigazítottunk egy kis meggyfát, ami valahogyan kimaradt a szórásból a nagy metszések idején. Van a telken egy kis fügebokor, abból is kivágtuk a száraz ágakat. Nagyon helyre kis fazonja lett. A nap további részében kapáltunk, rendbe téve a fel nem ásott terület egy részét. Zsuzsa eközben kikapálta a retek sorát, virágokat vetett. 

Vasárnap vendégeink voltak. Cuttinho Édesanyja és egy barátnője jöttek ki. Hoztak virágpalántákat, illetve egy kis fenyőt. Előbbieket Zsuzsa, utóbbiakat Cuttinho vette kezelésbe. Befutott Bálint barátunk is, kinek hathatós segítségével sikerült eltüzelnünk az újra felgyülemlett fahulladékot. Még a tüzet őrizte, nagy küzdelmek - és egy csákány nyele- árán kiásott egy nagyobb tuskót, amiben minduntalan el akart botlani valaki. Emellett Zsuzsa folytatta a kapálást, virágültetést, Cuttinho hordta hátra a szemetet, jómagam kapáltam. Meghúztuk még a fűnyíró pengéjét, amit Cuttinho ki is próbált, amíg bírta hosszabbítóval. 

A hétvége elmúltával merem mondani, hogy a nagy munkáknak vége, a rend kezd kialakulni. Innentől csak a szükséges kapálás, fűnyírás és a szüret vár ránk. Meg persze a pihenés, szórakozás, egy-egy baráti összejövetellel egybekötött bográcsozással, grillezéssel.

Kertész leszek! - Ébred a természet!

Napsütésben gazdag tavaszi hétvégén vagyunk túl. A rég várt kikelet felébresztette a természetet, ami látszik kiskertünkben is.

Pénteken végeztünk az ásás jelentős részével. Már csak egy keskeny sáv maradt a telekhatár és a szőlő közt, ahová később kukoricát szeretnénk vetni. A délután folyamán még kipakoltuk a pincét, így ott is rend van.

Szombaton megigazítottuk a körtefát egy erőteljes metszés keretében. Egyik mandulafánkról lefűrészeltük a száraz ágakat, majd belekezdtünk egy meggyfába. Mindez kitöltötte a délutánunkat.

Mai nap vendégeink voltak. Cuttinho édesanyjával, Zsuzsával sétáltam ki dél körül. Cuttinho és Zsuzsa (a párja) már kinn voltak. A kávézást követően a Zsuzsák ástak, virágot ültettek, mi pedig befejeztük a meggyfa metszését. Később befutott Linda (Winni) barátosnénk is, sütivel felszerelkezve. Besütiztünk, majd nem sokra rá a két Zsuzsa búcsút intett nekünk. A telekhatár és a szőlő közti sávot belepte masszívan a tyúkhúr, ezt terveztük kitakarítani. Cuttinho fogott egy ásót, Winni egy kerti széket, én pedig egy kapát és munkának láttunk. A kivágott tyúkhúr a komposztra került, ami annyira megtelt vele, hogy meg kellett tapossam becsülettel. A felénél abbahagytuk gazolást, ásást, mert még el kellett vessük a krumplit, mielőtt hazaindulunk. 

Kertész leszek! - "Postás" Gyula, a kertszomszéd

Ez a bejegyzés nem épp egy kertészeti remekelésünkről szól, de mert kiskertünkhöz tartozik, így megszületett.

Hogy jobban érthető legyen amiről írok, készítettem egy kis rajzot. (Az autók színe és típusa nem felel meg a valóságnak, csupán szemléltető eszközök. :)  ). 

Amikor átvettük a telket, a tulaja figyelmeztetett minket, hogy a Gyula szomszédnál van egy kis gond a toronyban, kerüljük, amennyire lehet. Azután sorban ismertük meg a szomszédokat, jó véleménnyel egy sem volt róla, mindegyikük óva intett tőle. Találkoztunk Gyulával, többször beszéltünk, beszélgettünk is vele, és nem értettük miért is szidja mindenki. Egészen hétfőig. Amint a rajzon látjátok a mi telkünk duplán nyeles telek. Az utca felőli kertes ház tulajdonosa korábban teljesen normálisan megkérte a Cuttinhot, hogy ne parkoljon a szolgalmi úton. Elmondta, hogy a Gyulát is többször megkérte már rá. Az öreg ezzel mit sem törődve, mindig az utcafronti kapu előtt áll meg, míg a Cuttinho az öreg telkén. Lásd a rajzot. Megjegyzem, Cuttinho egyrészt azért nem megy beljebb, mert a mi telkünk kapujánál, a földbe középen leásott kapuütköző igen magasra sikeredett, és félő, hogy elakad benne a kocsi alja, másrészt pedig a Gyula telkén az egy füves placc, igazán senkit nem zavar, ha ott áll. Persze a Gyulát, mint utóbb kiderült, igen. Vasárnap már tett megjegyzéseket, de konkrétan nem mondta, hogy álljunk el a telkéről. (Ő persze továbbra is az utcafronti kapunál parkolt, közvetlenül belülről.) Hétfőn ez a kis levél fogadott, a kapunk lakatjára rátűzve:

Úgy ötödszöri olvasás után értettem meg, hogy azt akarja közölni, hogy csináljuk meg (csináljá') a kapubejárót, mert ő nem állhat meg az utcafronti telken, a szolgalmi úton. Mindez sunyi rosszindulatról ad tanúbizonyságot. Sunyi, mert nem szemtől-szembe mondja, és rosszindulatú, mert ha már többször szóltak neki, miért pont most kezdte el érdekelni? Nyilván, hogy kötekedhessen. Megjegyzem nála, azon a füves részen elfért volna a két autó is. Nem tudom miért bántotta a csőrét. Mindegy! Nem vesszük fel a kesztyűt! Az ominózus kapuütközőt kiástuk, be lehet állni a telkünkre. Baj még annyi van, hogyha Gyulánk nem parkol normálisan a saját kertjében, nem férünk el tőle, hogy bejussunk a miénkre. Megoldjuk nyilván ezt is, és mindez nem árnyékolja be a kiskertünk okozta örömünket. 

Megjegyzem ma találkoztam vele kint, a levélről említést nem tett, teljesen korrekt módon beszélgetett velem.  Ja és persze ma is - mint mindig - szólt a Kossuth rádió az ezeréves készülékén, aminek csak úgy recsegnek a hangszórói. :D

Kertész leszek! - Végre, nem esik!

Hosszú idő óta túl vagyunk az első esőmentes hétvégén. Bár a hőmérő még nem az évszaknak megfelelően működik, az elmúlt hetek tükrében már azt is meg kell becsülni, hogy nincs csapadék. Ki is használtuk a hétvégét!

Szombaton lemetszettük a még hátramaradt szőlőt, illetve kihordtuk a venyigét. Bemelegítésnek elég is volt. :)

Vasárnap már kilenckor kinn voltunk. A jó öreg csehszlovák kempingfőzőn összedobtunk egy szalonnás rántottát, lefojtottuk egy kis borral, pálinkával, így feltankolva ugrottunk neki az ásásnak. Első szusszanásnál alágyújtottunk a metszési hulladéknak. 10 körül kapott lángra, és este fél hét körül néhány nagyobb darab még lángban állt. Vagyis nem volt kevés. Egy óra körül megjött a Zsuzsa, átvette az őrséget a tűz körül, mi bevonultunk ebédelni a kis ház teraszára. Cuttinho készre főzött állapotában hozta a finom tejfölös bablevest, a húsvéti sonka főzőlevével felengedve. Megmelegítette a kis gáztűzhelyen. Hozzá töpörtyűs pogácsa és búzasör társult. Ebéd után a Zsuzsáék nekiálltak vetni. Íme a lista, mi minden került a földbe: vöröshagyma, lilahagyma, répa,, petrezselyem, mángold, spenót, pasztinák, zöldborsó, jégcsap retek, hónapos retek, fejes saláta, madársaláta, büdöske és kapor. Míg ők vetettek, én ástam és a tűzre ügyeltem, illetve rengeteg infóval árasztott el kertszomszédunk, az öreg Gyula - akitől eddig mindenki óva intett minket. Merem mondani, hogy eredményes - ha nem az eddigi legeredményesebb - napot zártunk.

Hogy lássátok milyen tudatos gazdálkodást folytatunk: Át lett alakítva az eresz, hogy egy hordóba vezesse az esővizet. Alkalmanként, hogy a mostanság jellemző időjárás okán túl ne csorduljon, merünk le belőle vödrökbe, egyéb edényekbe. Hogyha beköszönt a szárazság, illetve a fólia alá így van locsolóvizünk.

Ég a zsír! - 2013 március

„Aki hízni képes, egészséges.” Hogyha hihetünk ennek a régi közhelynek, akkor én alsó hangon száz évig élek, egészségügyi gondoktól mentesen. A hónapom nagyon szépen alakult, ám a Miszlán töltött hétvége betett kicsit. Szó sincs róla, hogy bármit is bánnék. Nagyon kellemesen telt az ünnep kedvenc kúriámban, és a húsvét két napja különben is a piros betűs kategóriába tartozik. Azt se gondolom, hogy az ember képes két nap alatt öt kilót hízni - merthogy ez történt a mérleg szerint -, vagy legalábbis tartósan nem maradnak meg a plusz kilók. (Mikor írom e sorokat, igazoltnak is látszik a sejtésem, de erről bővebben majd a jövő hónapnál.)

Nézzük, hogy alakult március. A legmagasabb és legalacsonyabb súlyom közt mért különbség 2,9 kg, azaz majdnem 3 kiló fogyást könyvelhetek el. Az újévi újrakezdéstől számolva, eddig 12,6 kg-ot tüntettem el magamról. Elégedett vagyok. Nagyon elégedett! :)